Történelem

A Honfoglalásig

A község már a Honfoglalást megelőző évezredekben lakott volt. Bizonyítják ezt az ásatásoknál, földforgatásoknál előkerült, s ma is előkerülő csiszolt kőkorszaki, bronzkori, kora vaskori és római ill. népvándorlás-kori leletek. Kitűnő legelői, halakban bővelkedő vizei, mocsarai az akkori idők nomád embercsoportjainak nagyszerű megélhetési lehetőséget biztosítottak.

A Honfoglalástól a Török Hódoltságig

A honfoglalás után Fejér megye az Árpád család birtoka lett. Nagy Konstantin említést tesz Válról, Árpád unokájáról. A falu hagyománytudatában községünk erről a Vál fejedelemről kapta nevét. Meg kell említeni azonban Vinis Ferenc volt váli káplán értelmezését, aki Vál nevét a “vallis” latin szóra vezeti vissza.

1166-ban Tamás nádor a falu tizedét az ercsi kolostornak adományozza. Horváth Kálmán váli plébános megjegyzi, hogy ha itt ekkor már tizedet fizettek, akkor Vál számottevő település lehetett.

Ebben az időben Vál a Veszprémi Püspökség része. Erről tanúskodik IV. Béla rendelete 1269-ből, melyben a váli tizedeket visszaadja a veszprémi püspöknek.

A további századok dokumentumaiban is sokszor találkozhatunk V(a)ál község nevével.

1274. körül Váli Póka, 1353. évben Váli Tamás, 1388-ban Váli Péter, 1395-ben pedig Váli Egyed a földesúr. Váli Póka emlékét a Pókavölgy őrzi Válon. Mindannyian a királyi udvarhoz közel álló személyek voltak.

Az írásokból kiderül, hogy 1433. február 7-én Válban a Szent Szűz tiszteletére templom állt.

Itt kell megjegyezni, hogy 1948-ban előkerült egy ágasnak használt faoszlop, melybe a következők voltak bevésve: (A.D. 1181.( A háziak szerint a gerenda az ősi templom bontásából származik.

1479-ben a község “Wal”-ként, 1500-ban “Waly” néven szerepel.

1494-ben Somi Józsa, temesi bán a földesúr. 1518-ban örökösei Vál felét eladják Ákosházy Sárkány Ambrusnak 10.000,- tallérért.

1527-ben, a Mohácsi vész utáni évben Sárkány Ferenc perli Endrődi Somogyi Ferencet, hogy amíg ő a török elleni háborúban volt, elfoglalta Vált, pedig az az ő birtoka. A pert elveszítette.

1527-ben I. Ferdinánd elkobozza a lázadó Somogyi Ferenctől Vált, és Székesfehérvárnak adományozta.

1579-ben a református Jakusits Ferenc, a győri várkapitány kapta meg Vált azzal a kikötéssel, hogy halála után az visszaszáll a koronára. A református vallás ebben az időben kezd elterjedni Válon.

A török közben mélyen benyomul hazánkba, mindez azonban nem zavarja az uralkodókat abban, hogy akár már megszállt területeket is elajándékozzanak. A nép – hogy békében élhessen – így kétfelé fizeti az adót.

A Török Hódoltság Kora

Földrajzi helyzete folytán – lévén félúton helyezkedik el Buda és Székesfehérvár között – Vál fontos stratégiai pont volt a török hadsereg számára. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az akkori háromhajós Nagyboldogasszony templomot palánkvárrá építették ki. A község a másfél évszázados török uralom alatt tipikus végvidéki településsé vált, mint a hódoltság egyik legnyugatibb pontja. A török világban Vál virágzó város volt, szultáni hász-birtok. Gabonatermelésben csak Cegléd, Dunaföldvár és Vác előzte meg. Iparos tevékenysége is virágzott. Az 1562-ben kelt török dokumentum szerint Vál városa a török kincstárnak 11.000 aranyat jövedelmezett, 1580-ban pedig már 30.000 aranyat. A hagyomány szerint a váli Pogányvár basák lakóhelye volt.

Evlya Cselebi török világutazó írja:

Vál vára. Mostanáig ezt még nem láttam. Zordon helyen, völgyben fekvő erődítmény ez, téglából épült magas toronnyal. Van 150 főnyi katonája, bazárja, fogadója. Fürdője nincs. Az erdélyi hadjárat idején Zerin-oglu (Zrínyi) e várost megtámadta, s a középső várat képező négyszögű tornyot is felgyújtotta, és háromszáz mohamedán hívő is benne égett. Iszmálj pasa e várat újra felépítette, mégpedig erősebben. Szép kertjei és szőlői vannak…

A váli hagyomány emlékezetében tartja Török Kata esetét, ami így szól:

Buda visszafoglalása után, amikor a felszabadító csapatok Válba érkeztek, a török őrség a várba vette be magát. Az erődítményt felgyújtotta, a tornyot felrobbantotta. Ez utóbbi ketté is repedt, aminek nyomai ma is láthatók. A törökök nem akarták megadni magukat, és a toronyból leugráltak. Ledobtak egy fiatal török leányt is, akit a magyar katonák köpenyeikkel felfogtak, és megmentették a haláltól. Ez a leány később megkeresztelkedett, és a keresztségben a Kata nevet kapta. Hozzá ment egy magyar katonához és megmutatta az elrejtett török kincseket is. Bárdolatlan természetű asszony volt, s innen ered a ” Török Kata fia ” jelző a nyers modorú emberekkel kapcsolatban. Állítólag Török Kata sírkövét is felhasználták a Burger-kápolna oltárának építéséhez.

A felszabadulás után az itt maradt törökök lassan előmerészkedtek, és elvegyültek az itteni lakossággal. Erről tanúskodnak egyes családnevek is Válon.

A Török Hódoltságtól után

1728-ban a jezsuiták kapják meg – az ún. fegyverváltsági adó kifizetésével – Vált. Így a falu – egészen a jezsuiták 1773-as feloszlatásáig – a komáromi jezsuita rendház tulajdona volt.

Ezután Mária Terézia a birtokot Ürményi József státus-miniszternek ajándékozta a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül.

1781-ben Ürményi kéri Válnak mezővárossá való emelését.

A földesúr nagyon sokat tett Válért. Családi székhelyévé tette, lerakta egy új város alapjait, a barokk-klasszicista kastélyt, az új templomot, a családi mauzóleumot. Az Ürményiek fontos tisztséget töltöttek be a megyében is. Az ország előkelőségei körében nagy ismertségnek örvendett a község. Ebben az időben lett járási székhely Vál. Céhek alakultak már 1767-től kezdődően. A vásárjog megszerzése a környék kereskedelmi központjává tette a községet.

Az Ürményi család az 1800-as években lassan elszegényedett és részleteiben eladogatták a váli-agárdi birtokot.

Az 1848-as szabadságharc sok változást nem hozott a faluban. Sem magyar, sem idegen csapatok nem fordultak meg itt. 17 fő vonult be. Kiképzett nemzetőrség volt a faluban, de be nem vonultak.

Voltak azonban a faluból résztvevők a pákozdi csatában. Így például Kokas Ignác szabómester, akinek zsoldját – egy ötforintos Kossuth-pénzt – a plébánia gyűjteménye őrzi.

A Bach-korszak ideje alatt Vált megbízhatatlan falunak kiáltották ki. A szolgabíróság Bicskére költözött, 1865-ben azonban visszakerült Válba.

1872-ben gyógyszertárat kap Vál.

1878-ban Dréher Antal veszi meg a váli birtokot. Halála után fia, Dréher Jenő örökölte.

1912-ben a telekkönyvi hivatalt, a járásbíróságot és a királyi körjegyzőség központját Bicskére helyezték át.

Az első világháború

A mozgósítás 1914. július 25-én érkezett a főszolgabírói hivatalba.

A hadi segélyezés bőkezűsége folytán a családok nem szenvedtek anyagi hiányt.

Orosz és szerb hadifoglyok kerültek Válba, ők az uradalomba lettek beosztva munkára. A háború végeztével olyanok is akadtak közöttük, akik itt telepedtek le.

A pénz elértéktelenedésével, a jegyrendszer bevezetésével fokozatos elszegényedés következett be. Megkezdődött a batyuzás Budapestre. A fővárosban ebben az időben mindent el lehetett adni.

Elkezdődtek a rekvirálások is. Még a harangokat is elvitték a faluból.

A háború vége felé nagy zűrzavar uralkodott országszerte, így Válon is. Megalakult a Népőrség 40 taggal. A csendőrséget hatóságilag leszerelték.

Kun Béláék kommunista diktatúrája alatt került sor a tanácstagok és a direktórium megválasztására a községben. Március 24-én államosították az iskolákat, a hitoktatást betiltották.

1926. január 11. Megjelenik az első rádió Válban.

1927. december 22. A község utcái és hivatalos helyiségei villanyvilágítással lettek felszerelve.

1928. november 4. Az I. világháborús hősi szobor avatása József főherceg emlékbeszédjével a 167 hősi halott emlékének. A szobor Erdey Dezső szobrászművész alkotása.

1930. december 24. Vál község képviselő-testülete díszpolgárrá választja Dréher Jenő földbirtokost.

A harmincas években többször megfordult községünkben Móricz Zsigmond, aki szívesen sétálgatott a Vajda által megénekelt váli erdőben.

A második világháború

Vál 110 napig volt a frontzónában. A község átélte a front minden szenvedését.

A szovjet csapatok december 22-én reggel érkeztek a faluba. Másnap, 23-án német Messerschmidtek bombázták a templom környékét. Csak a plébánia telke nyolc bombatalálatot kapott, a templom is megsérült. Ezenkívül nagyon sok porta lett rommá a bombázásban. Három napra rá volt egy második bombázás. A két támadás összességében tíz emberéletet követelt. Elpusztult a templomkert kőkerítése, az Ürményi-kripta fülkéi, a Kálvária képei, a plébánia gazdasága, állatállománya. A Vajda János utcában elhordták a bútorokat, az uradalmi pincét feldúlták a szovjet katonák.

A háború után

A szolgabíróság megszűnik, helyét a Járási Jegyzőség foglalta el. Az első főjegyző egy székesfehérvári géplakatos lett.

A pénz elértéktelenedésével beindul a cserekereskedelem.

Az 1945-ös nemzetgyűlési választáson Válban is a Kisgazdapárt kapta a legtöbb voksot.

1959. márciusában megindult a tsz-szervezés. 300 agitátor járta a házakat. A falu nagy része belépett, kb. 25 egyéni gazda maradt.

1961. május 6-án cukrászda és eszpresszó nyílt a külső utcában kifőzdével.

1961. május 7. Országos ünnepség keretében a kastélyban újra megnyitják a Vajda-múzeumot.

1963. április 27. Döntés születik egy Mezőgazdasági Szakiskola nyitásáról a kastély épületében.

1969. július 7-én Szlaterics Gyula vezetésével megkezdődik a kastély restaurálása. Október végén fejeződnek be a munkálatok.

1971. október 19. Itt járt Jevtusenko orosz költő. A váli borról úgy nyilatkozott, hogy az jobb, mint az egri.